A cseszneki vár manói

A cseszneki vár manói, Fotó: MJ

Ha valaki nyitott szemmel járja az országot, emitt-amott találkozhat kisméretű szobrokkal. Tihanyban, Budapesten és más helyeken is fellelhetőek bájos, pici dekorációk, szobrocskák, amelyek jelenlétükkel magasabb szintre emelik környezetük hangulatát.

Októbertől újabb ilyen típusú szobrokkal gazdagodott kis hazánk és jobb helyszín aligha lehetett volna választani nekik, ugyanis Terike és Karcsika a cseszneki várba „költöztek be”! – Amberger Dániel várkapitánnyal beszélgettünk.

Cseszneki tél, Fotó: MJ

HellóMagyar (HM): Hogyan kerültek manók a cseszneki várba?

Amberger Dániel várkapitány (AD): Az erődítményünket már hosszú évek óta elkerülték az állagmegóvások és különböző rekonstrukciós munkálatok. Több vendégünk megjegyezte, hogy a vár ugyanolyan, mint amikor egy másik kirándulás alkalmával, néhány évvel ezelőtt felkereste. Kellett valami, amivel vonzóbbá tehettük!

HM: Azért valami változás történt: új korlátokat látok a várban!

AD: Valóban. Novemberre elkészültek a vár új korlátjai, ráadásul az óratorony melletti sziklatoronyra is fel lehet menni egy vadonatúj lépcső segítségével.

A cseszneki vár, Fotó: MJ

HM: Akkor miért mondta azt, hogy elkerülték Cseszneket a különböző fejlesztések?

AD: A korlátok cseréje egy szükségszerű turisztikai fejlesztés volt. Nem azért csináltuk, hogy ettől majd többen felkeresik a cseszneki várat, hanem azért, mert már mindenhol törött kb. 20 éves deszkáknak és léceknek kellett a biztonságot garantálniuk a vendégeknek. Eljárt felettük az idő, már 5-10 éve se voltak kellően erősek, magasak és megbízhatóak. Muszáj volt őket cserélni.

HM: Kanyarodjunk vissza a manókhoz! Szóval szerettek volna valamit a várba, amitől várhatóan növekednek a látogatási számok?

AD: Igen. Az egyetem utolsó éveiben a Kelet-Mecsekben található Szászvárral és Márévárral foglalkoztam. Emlékeztem, hogy a Márévárnál, az erődítmény bejáratához közel, egy Baráth Gábor nevű szobrász gumiabroncsokból készített egy háromfejű sárkányt, ami az odalátogató turistákat fogadja. Ez megihletett. Gondoltam: „Ide is kellene valami mitológiai lény, ami érdekes lehet!”

Karcsika és Terike, Fotó: MJ

HM: És miért pont manók?

AD: Két ok miatt is manók mellett tettük le a voksunkat. Az egyik, hogy „játékot” szerettem volna belőlük csinálni. A fogadóépületünk bejárata mellett tábla hirdeti a „Manókereső” játékunkat. Leginkább a gyerekeket szeretnénk felcsigázni azzal, hogy keressék meg a két manót, akik a váron belül vannak „elbújtatva”. Főleg a kisebbek élvezik ezt, pláne, ha meg is találják őket. Mondanom se kell: akkor a manók hirtelen sokkal izgalmasabbá vállnak számukra, mint maga a vár.

HM: És mi a másik ok?

AD: Erre földhözragadt válaszom van: a manók pici lények, így az elkészítésük nem rótt ránk akkora költségeket, amit ne tudtunk volna előteremteni.

Téli falukép, Fotó: MJ

HM: A manók ötletesek. Nem sok várban találkoztam még manókkal. De milyen kapcsolatuk van ezeknek a manóknak a cseszneki várral?

AD: Konkrét legenda nem kapcsolódik hozzájuk. Ők igazából a cseszneki szerelmespárokat testesítik meg.

HM: Ezt kifejtené?

AD: A nagymamám 2010-ben halt meg. Halála előtt, 2009-ben én nyolcadik osztályos tanuló voltam. Már akkor imádtam a történelmet és nyolcadikos koromban a II. világháború iránt elég nagy érdeklődésem volt. A nagypapámat sajnos nem tudtam megkérdezni a világháborús, francia fogságban töltött emlékeiről, mert ő már 2007-ben elhunyt. Így a nagymamámat kérdeztem meg, milyen emlékei vannak a háborús időkről. A mamám ekkor már nagyon beteg volt, így kicsit össze-vissza, de arról is mesélt nekem, hogy mikor fiatalok voltak, a nagypapámmal a cseszneki várba jártak találkozgatni. Megemlítette azt is, a várból nézték együtt a naplementét.

Csesznek, Fotó: MJ

HM: Akkor a nagyszülei miatt lett a két manó neve Terike és Karcsika?

AD: Pontosan.

HM: És hogyan kapcsolódik a manókhoz és a nagyszüleihez a többi cseszneki lakos? Azt mondta, hogy „a cseszneki szerelmespárokat testesítik meg”?

AD: Amikor elmeséltem a falubelieknek a nagyszüleim történetét, kiderült, hogy a vár nem csak az ő „randihelyszínük” volt, hanem szinte minden csesznekinek hosszú évtizedeken keresztül, akinek a falun belül bimbózott a románca. Falun nincsenek titkok, így, ha fiatalok igazán kettesben akartak lenni, akkor felmentek a várba. Ott biztos nem zavarták meg őket!

HM: Ez egy igazán, ízig-vérig „cseszneki történet”!

AD: Talán én sem használtam volna jobb kifejezést.

HM: És kinek köszönhetjük a manószobrokat? Feltételezem nem egy nagyáruház katalógusából történt a megrendelésük!

AD: Valóban nem. Szerencsére van egy helyi művészünk, Rónaszéki Zoltán (Szemétből kincset), aki használt fémhulladékokból készít mindenféle dolgot, amit csak kérnek tőle! Ő készítette például a „Csesznek vára” feliratú kapunkat vagy a Lovagvár étterem melletti mamutszobrot. A Zoli nagyon tehetséges srác, innen is köszönjük neki ezt a nagyszerű alkotást!

Késő őszi Csesznek, Fotó: MJ

HM: Ha valaki szívesen megismerkedne a vár két lakójával, merre találja őket?

AD: Konkrét választ nem szeretnék adni, hiszen az a lényege az egésznek, hogy az idelátogatók keressék meg őket! Annyi tippet adok, hogyha valaki a várban jár, ne felejtsen el felfelé is nézni! Illetve direkt olyan helyre raktuk a figurákat, hogy ne lehessen őket piszkálni. Terike és Karcsika azt szereti, ha mindenki csak tisztes távolságból figyeli meg őket!

HM: Köszönöm Várkapitány Úr, hogy mesélt a cseszneki manókról!

AD: Én köszönöm a lehetőséget!